London legmagasabb toronyházának, a Shard / Szilánk 33dik emeletén található a Hutong étterem amely a jól megírt marketing szöveg alapján a Lu konyha és Shandong tartomány konyhájának tradícióit követi. A kiszolgálás elégtelen, az árak csillagászatiak minden szempontból, de az ételek tényleg különlegesek.
És a látvány, ami a 33dik emeletről elénk tárul lenyűgöző. Lehet talán jobbat enni a Queenswayen, ne adj isten a Soho valamely intézményében, vagy akár a Michelin csillagos Yauatchaban vagy Hakkasanban, de itt garantáltan különleges élményben lesz része az embernek.
Tavaszi tekercs. Elég unalmas, sokféle zölddel, káposztával, répával, gombával.
Won ton chilis szójaszósszal. A wonton táskák finomak voltak, de összeálltak egy idő után, Levesben jobb helyük van, vagy gőzőlve külön kellett volna tálalni őket.
A hely egyik specialitása: egész pekingi kacsa két felvonásban. Ez itt éppen az a pillanat, amikor a séf vékonyra szeleteli a húst, de már külön leszelte a fő attrakciót: a kacsa bőrét. A kacsa ropogós bőre földöntúli élvezet. Sőt, állítólag a régi császári udvarban a kacsahúst nem is értékelték egyáltalán, talán el is vetették minél több bőrért cserébe.
Itt már teljesen leszelte a kacsa bőrét és a húsát. Felszolgálták hozzá a nélkülözhetetlen újhagymát, uborkát, hoisin szószt és hajszál vékony palacsintát.
Ez egy nagyon különleges és egyben isteni fogás. Ropogós barányoldalas, amit egy napig pácoltak, főztek, majd bő olajban kisütöttek. Hozzá ecetes, cukros mártogatós.
A hús hihetetlenül omlós és intenzív ízű. Ez valóban különleges északi fogás volt.
Red lantern – avagy vörös lámpás. Egy fadézsában érkeztek a bő olajban kisütött, szőröstül bőröstül ehető puha tarisznyarákok és a bitang erős vörös chilik. A rák azért ehető egészben, mert épp levedli a páncélját. Érdekes, finom, eredeti. Ilyet sosem ettem még más kínaiban
És a látvány, ami a 33dik emeletről elénk tárul lenyűgöző. Lehet talán jobbat enni a Queenswayen, ne adj isten a Soho valamely intézményében, vagy akár a Michelin csillagos Yauatchaban vagy Hakkasanban, de itt garantáltan különleges élményben lesz része az embernek.
Tavaszi tekercs. Elég unalmas, sokféle zölddel, káposztával, répával, gombával.
Won ton chilis szójaszósszal. A wonton táskák finomak voltak, de összeálltak egy idő után, Levesben jobb helyük van, vagy gőzőlve külön kellett volna tálalni őket.
A hely egyik specialitása: egész pekingi kacsa két felvonásban. Ez itt éppen az a pillanat, amikor a séf vékonyra szeleteli a húst, de már külön leszelte a fő attrakciót: a kacsa bőrét. A kacsa ropogós bőre földöntúli élvezet. Sőt, állítólag a régi császári udvarban a kacsahúst nem is értékelték egyáltalán, talán el is vetették minél több bőrért cserébe.
Itt már teljesen leszelte a kacsa bőrét és a húsát. Felszolgálták hozzá a nélkülözhetetlen újhagymát, uborkát, hoisin szószt és hajszál vékony palacsintát.
Ez egy nagyon különleges és egyben isteni fogás. Ropogós barányoldalas, amit egy napig pácoltak, főztek, majd bő olajban kisütöttek. Hozzá ecetes, cukros mártogatós.
A hús hihetetlenül omlós és intenzív ízű. Ez valóban különleges északi fogás volt.
Red lantern – avagy vörös lámpás. Egy fadézsában érkeztek a bő olajban kisütött, szőröstül bőröstül ehető puha tarisznyarákok és a bitang erős vörös chilik. A rák azért ehető egészben, mert épp levedli a páncélját. Érdekes, finom, eredeti. Ilyet sosem ettem még más kínaiban
Jázmintea-levéllel sült királyrák. A tea olyan enyhe ízt gyakorolt a rákra, hogy nem tűnt fel. Ropogós jázmintea levelek és jó állagú, feszes rákok. Semmi különös.
Hutong
The Shard
31 Saint Thomas Street, London SE1
FOODPOLICE 